Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Macskák fertőző betegségei

2008.08.27

- Macskákfertőző betegségei:


A macskák fertőző betegségei
Macskák fertőző bélgyulladás, fertőző hashártyagyulladása, Macskaleukózius, Macska calicivírus okozta náthája, fertőző rhinotracheitise, Veszettség.

Macska fertőző bélgyulladása (panleukopénia)
A macskák nagy ragályozó képességű, lázas általános tünetekkel, hasmenéssel, hányással, kiszáradással, és erős leukopéniával (fehérvérsejtszám csökkenése a vérben) járó fertőző betegsége.

Előfordulása
Világszerte előfordul, a macskafélék igen gyakori fertőző betegsége. Nálunk is régóta ismert.



- Járványtan:


A vírus a beteg macskából főként a bélsárral, de egyéb váladékkal is nagy mennyiségben ürül. A fertőzés a macskák közvetlen érintkezésével, de közvetett úton és ragályfogó tárgyak közvetítésével létrejön. Fogékony macskák között a fertőzés gyorsan terjed.

- Kórfejlődés:


A szájon át vagy belélegzéssel felvett vírus a torok nyirokszöveteiben szaporodik el, majd viraemiát okoz. Ezt követően a vírus nagymértékben elszaporodik a vérképző szervek sejtjeiben és a bél hámsejtjeiben. Ezek károsításával a fehérvérsejtek számának csökkenését és bélgyulladást okoz.

 - Tünetek:


A lappangási idő többnyire 4-5 nap. Heveny esetekben nagyfokú elesettség, magas 41-42° C fokos láz, gyakori hányás, majd hasmenés és ennek következményeként súlyos kiszáradás alakul ki. A bőr rugalmatlan, ráncokba emelhető. Fiatal macskák a betegség heveny formájában gyakran már azelőtt elhullanak, mielőtt hasmenés kialakulna.


 - Megelőzés:


A betegség a macskák vakcinázásával megelőzhető. Erre a célra inaktivált (elölt) vakcinák egyaránt rendelkezésre állnak. Az élő törzset tartalmazó vakcinák előnye, hogy az ellenanyagok a vakcinázás után néhány nap múlva megjelennek, vemhes macskáknak viszont nem adhatók.




 - Macskák fertőző bélgyulladása:


A macskák félheveny vagy idült lefolyású, lázas általános tünetekkel, a savóshártyák gyulladásával járó, súlyos fokú immunhiányos betegsége. Klinikai tünetek csak a fertőzött állatok egy részében alakulnak ki, de ilyenkor a betegség következtetésen elhullással végződik.

 - Előfordulás:


A betegség világszerte, így nálunk is előfordulhat.A fertőzöttség mértéke általában magas, 10-50% között változik.

 - Járványtan:


A vírus iránt a fiatal, egy éves kor alatti macskák a legfogékonyabbak. A fertőzés rendszerint már nagyon korán, az élet első néhány hónapjában bekövetkezik, a fertőzött anyák nyálától, egyéb váladékaitól, az alomtársaktól és más, tartósan vírushordozó macskáktól, szájon át és aerogén (belélegzéses) úton egyaránt. A vírus fertőzött macskák nyálából, légúti váladékaiban és a bélsárban egyaránt jelen van.

 - Kórfejlődés:


A betegség kórfejlődésében két fázis különíthető el. A fertőzött macskák egy részében a fertőzés viraemiás szakaszt követően tünetmentes marad. A fertőzött macskák kis hányadában (5-10%-ában) hetekkel vagy hónapokkal később alakul ki a betegség második fázisaként a kisebb erek gyulladásos megbetegedése, ami testszerte a savóshártyák gyulladáshoz vezet.

 - Tünetek:


A betegség első fázisában, 5-7 napos lappangási idővel többnyire észrevétlen viraemia alakult ki. Ilyenkor legfeljebb enyhe felső légúti vagy hasmenéses tünetek észlelhetők. Jóval később egyes állatokon a betegség második fázisaként mutatkoznak a jellegzetes tünetek: az álla-tok tompultak, étvágytalanok, tartósan lázasak. Az úgynevezett exsudatív (nedves) forma során a hasüregben nagyobb mennyiségű savó halmozódik fel, fokozatosan hasvízkór alakul ki.

 - Megelőzés:


Újabban forgalomba került egy olyan, 31°C fokon szaporodó, attenuált (legyengített) vírus törzset tartalmazó vakcina, amely meghatározott adagban az orr nyálkahártyájára juttatva lokális immunitást (helyi védettséget) vált ki és ezzel feltehetően csökkenti a fertőzésmegeredésének esélyét.




 - Macskaleukózis:


A macskaleukózis idülten lefolyó, lymphoreticuláris és a haemopoeticus (a szervezet védettségéért és vérsejtek képzéséért felelős) szövetek megbetegedésével, kifejezett immunhiányos állapottal, gyakran daganatok képződésével járó betegség.


 - Előfordulás:


A macskaleukózis a világon mindenütt, így nálunk is előfordul, a macskák gyakori betegsége.


 - Járványtan:


A vírus fertőzött váladékokkal, elsősorban nyállal terjed horizontálisan, de bejuthat a magzatokba is. A terjedésben a macskák közvetlen és tartós érintkezésének, együtt tartásának van döntő jelentősége. A vírus iránt minden korú állat fogékony, a betegséget leggyakrabban 2-4 éves macskákban látjuk. A fertőzött macskáknak csak egy kis része betegszik meg klinikai tünetekkel járó formában.

 - Kórfejlődés:


A vírus először a torok nyirokszöveteiben, elsősorban a mandulákban és a környéki nyirokcsomókban szaporodik el. Ezt követően a viraemia alakul ki. A vírus a nyálban a fertőzést követően 4-8 hét múlva jelenik meg. A vírus fertőzött sejtek egy részét daganatosan átalakítja. Tapasztalatok szerint daganatos elváltozások csak macskáknak 20%-ában alakulnak ki, a többi megbetegedett macska egyéb, nem daganatos kórképek következtében hullik el.

 - Tünetek:


A fertőzést követően 4-6 hét múlva kialakuló viraemia tüneteik enyhék, lázas hőemelkedés, levertség, étvágytalanság, a nyirokcsomók duzzadása észlelhető.


 - Megelőzés:


A fertőzött macskák többiektől el kell különíteni. A betegség megelőzésére, rendelkezésre állnak a vakcinák is. Ezek a macskaleukózis-vírus mindhárom altípusát tartalmazó, inaktivált oltóanyagok.




 - Macska calicivírus okozta náthája:


A macskák heveny lefolyású, náthás tünetekkel, a szájnyálkahártya gyulladásával a kifekélyesedésével járó, nagy ragadózó képességű betegség.


 - Előfordulás:


A betegségnek Amerikában történt első megállapítása (1957) óta kiderült, hogy világszerte széles körben elterjedt bántalomról van szó.

 - Járványtan, tünetek:


A macskák közvetlen érintkezéssel, illetve nyál útján a légutakon
A macskák fertőző betegségei vagy a szájon át fertőződnek. A fertőzést követően viraemia alakul ki, majd a vírus tömegesen elszaporodik a légutakban, a száj és a torok nyálka-hártyájában. A fertőzött macskák garat-üregekben hónapokig hordozzák a vírust. Egy-két napos lappangási idő után kétfázisú lázkörben alakul ki. Az első alkalmával az állatok étvágytalanok, kedvetlenek, majd az újabb egy-két nap elteltével a második lázas időszak alatt nyálzanak, tüsszögnek, könnyeznek, savós orrfolyásuk van. Az állatok egyrészében tüdőgyulladás is kialakulhat.

 - Megelőzés:


A betegség megelőzésére élő, illetve inaktivált calicidvírust is tartalmazó kombinált oltóanyagok vannak forgalomban, amelyeket két alkalommal, néhány hetes különbséggel egymásután befecskendezve, egy évig tartó védettség érhető el. A vakcinázást évente egyszer megismételve a védettség tartóssá tehető.





 - Macskák fertőző rhinotracheitise:


A macskák lázas általános tünetekkel és felső légutak gyulladásával járó, nagy ragályozó képességű betegség.

 - Kórtan:


A vírus Alphaherpesvirinae alcsaládba tartozik. A vírus fajspecifikus, ez eddig csak házi macskák megbetegedését észlelték.

 - Járványtan, kórfejlődés:


A beteg macskák a vírust, orrváladékukkal ürítik, a fertőzés közvetlen érintkezéssel és aerogén úton terjed. A betegség kifejezetten ragályos. Bármely korú macska megbetegedhet, de félévesnél fiatalabb és az öreg macskákban a kór kép súlyosabb. A vírus főleg légutak hámjában szaporodik, ami a hámsejtek elhalásával és a légutak nyálkahártyájának gyulladásával jár.

 
- Tünetek:


A betegség lappangási ideje 3-6 nap. A macskák lázasok, étvágytalanok, bágyadtak, könnyeznek, orrfolyásuk van, nyálzanak, tüsszögnek, köhögnek, és kötőhártya-és az orr nyálkahártya kipirult, duzzadt. A betegek nehezen, szuszogva lélegeznek. Nedves, hideg időjárásba a betegséghez gyakran baktériumok okozta szövődményes tüdőgyulladás társulhat.


 - Megelőzés:


A betegség megelőzésére, kombinált vakcinák vannak forgalomban, amelyek élő vagy inaktivált macskarhinotracheitis-panleukopenia, és calicidvírust, továbbá  esetenként még inaktivált veszettségvírust is tartalmaznak.




 - Veszettség:


A veszettség heveny, ritka kivételtől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta agy, és gerinc-velőgyulladásban megnyilvánuló betegség, amely az állatokban és emberben egyaránt előfordul.


 - Előfordulás:


A veszettség világszerte, minden kontinensen előfordul. A betegség a Lyssavirus genusban tartózó veszettségvírus idézi elő.


 - Járványtan:


A veszettség vírusát a beteg állatok főleg nyálukkal ürítik. A veszettség elsősorban a húsevők marása útján terjed. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust. Növényevő állatok, amelyek húsevők harapás útján fertőződnek, alig vagy nem játszanak szerepet a fertőzés továbbvitelében.


 - Kórfejlődés:


Az esetek túlnyomó többségében a vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, ahol először az izomsejtekben mutatható ki, azonban nagyobb tömegben csak az idegsejtekben szaporodik el.

 - Tünetek:


A lappangási idő fertőzéskor bejutott vírus mennyiségtől, a fertőződés helyének a központi idegrendszertől való távolságtól és fertőző állat életkorától függően igen tág határok között változik. Fiatal áll
atokban és központi idegrendszerhez közel fekvő marási hely esetében a lappangási idő rövidebb. Az esetek több mint egy 3/4-ében a lappangási idő 2-8 hét. Macskákban többnyire dühöngő veszettség alakul ki. Ezt a viselkedés megváltozására utaló határozatlan tünetek vezetik be. Ilyenkor az állat félénk, tompult, étvágya szeszélyes és esetleg nyálzik. Ezt követi a fokozott ingerlékenység szakasza, amikor az állat támadóvá válik. Rövidesen az állat nem tud nyelni, kancsalság jelentkezik, de végső szakaszban a törzs- és végtag izmok is megbénulnak. A beteg állkapcsa lóg, szájából nyál csurog, majd elerőtlenedve elfekszik és a tünetek kezdetétől számított 2-4 nap alatt elhullik.

 - Megelőzés:


A veszettség ellen manapság használatos vakcinák szövettenyészetben elszaporított vírust tartalmazó tisztított, inaktivált oltóanyagot használunk.

------------------------------------------------------------------------------

 

A szöveg és képek az aprotuti.hu-ról származnak!